2017. január 31-én a North Carolina Állami Egyetem munkatársai tették közzé a következő hírt. A tanulmány úgy találta, hogy radioizotópos kormeghatározási módszerek eredményeit meghatározó egyik folyamatot nagyban mellőzték, amely következtében a radioizotópos kormeghatározási módszerekkel meghatározott korok eddigiekben rendre túl nagyok lettek. Ezen kormeghatározási módszerek során a kutatók a vizsgált mintában található különféle kémiai elemek változatainak, úgynevezett izotópjainak arányait vizsgálják. Bizonyos elemek idővel átalakulnak más elemekké, ezek radioaktívak, míg más elemek stabilak és megőrzik tulajdonságaikat. Ha egy radioaktív elem más elemmé alakul át, akkor az új elemet leányelemnek nevezzük. A kormeghatározási módszerek alapvető módszere, hogy egyes radioaktív elemeket és leányelemeiket vizsgálják és mivel ismert, hogy mennyi idő alatt alakulnak át, így korokat tudnak meghatározni. 

Azonban egy vizsgált mintában is különböző helyeket eltérő mennyiségben mérnek különféle izotópokat, ennek következtében egy minta korának meghatározása nem egyértelmű. Emiatt egy stabil elem arányának használatával igyekeznek "kiegyenesíteni" az adataikat. 

Mindezidáig nem foglalkoztak egy igen lényeges szemponttal: ez a stabil elem ugyanis a radioaktív elemnél és leányeleménél gyorsabban vándorol az anyagban (diffundál). A vándorlás sebessége, mértéke nagyban eltérhet a minta milyenségétől függően. Repedések száma, a hőmérséklet, amelyben a minta hosszú ideig volt stb.